Szilveszter

BÚÉK

Kiütött ez a 2012-es év, részemről most jöhet bármi világvége világbéke de a lényeg, hogy mindenkinek NAGYON BOLDOG ÚJÉVET!!!!!!!!

Karácsony reggelén

Nagyon vártuk már a reggelt. Nonó nagyon izgatott volt annyira, hogy fel sem akart öltözni. Ennek köszönhetően természetesen hisztibe fulladt az öltözés, méghozzá olyannyira, hogy a végén le se akart jönni így duzzogott vagy 20 percet fent magába... hát valahogy nem ilyen reggelre számítottunk :) Aztán végre megtört a jég és a jókedv is előbújt. A csomagokat elég szolidan bontogatta bár a nap végére igen csak belejött és hevesen nyitogatta a sok ajándékot :) Sok féle kirakót kapott kíváncsi leszek, hogy fog majd vele boldogulni :).A következő napjaink vendégeskedéssel fognak telni ahogy szinte mindig de mi nagyon szeretjük :)

Karácsony

Mindenkinek Nagyon Boldog Szeretettel teli Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!

Már csak 1 nap karácsonyig

Bizony, hogy Nonó szavaival éljek már csak egyet kell aludni, hogy ajándékot kapjunk :D :D :D :D

Dóri ma egész nap ilyen jó kedvűen "készülődik"

Éjjel apával titokban pssszt.... feldíszítettük a fát is és előkészítettünk mindent a reggelhez. Mint ahogy tavaly is nálunk reggel jön meg a "Jézuska". 

Izgatottan várom az idén mit szól majd hozzá Nonó :))

De most már nyomás aludni!

Jó éjt!

Karácsonyi készülődés

Imádom ezt az időszakot mikor már csak pár nap van hátra karácsonyig. Szeretem kicsiny házunkat díszíteni és a sütőt beizzítani. Mióta nagy család lettünk különösen örömteli ez az ünnepi készülődés. A konyhában kis segédemmel elkezdtük bekeverni a süteményeket. Természetesen most sem hiányozhatott a mézeskalács, és bejgli. Az idén beújítottunk még egy mézes karikával és egy csillagtekerccsel is bár ez utóbbiról inkább nem beszélnék :D Nonó nagyon édesen segédkezett. Itt épp mézeskalács tésztáját kevernénk be. Tetszett neki ahogy a lisztet szórhatta... ment is mindenhova :D

Na de a legjobb része mégis csak az volt mikor végre a krémes tálból lehetett csipegetni.

Ez annyira ízlett neki, hogy abba se akarta hagyni.

Aztán másnap miután előző nap kisütöttük a mézes süteményeket jöhetett egy másik nagy móka a díszítés :)

Nonó ennek igen csak különleges módját találta ki. Kinyomjuk a cukormázt nagy nehezen majd lenyaljuk a sütiről, de ugye ez így nem elég így akkor a kis tubusból is elkezdjük kiszívni :D Majd miután megunjuk a rajzolást körbe körbe járjunk az asztalt lesve, hogy egy óvatlan pillanatba melyik sütiről lehet leszedni a mázat :D

Na de a kicsi sem maradhat ki a jóból már most beállt segíteni :)

Miután a süteményekkel elkészültünk másnap apával a lakást is feldíszítettük várva a közelgő nagy napot.

Az ajtóra is kikerül végre az általam készített ajtódísz már féltem sose leszek kész vele :)

Télapó

Ma van a napja mikor minden gyerek az ajándékát kis csizmába kapja :)

Nem volt ez nálunk sem másként. Noéminek már előtte napok óta meséltünk, hogy bizony nem sokára jön a  Télapó. Ő ebből kb. annyit fogott fel, hogy ajándékot hoz valaki :D Nagyon aranyosan várta. Előző este kikészítettük a kis csizmákat és bizony a legkisebb kis cipője is kikerült az ablakba. Reggel Nonó izgatottan leste mi lapulhat az ablakba. Mivel Mikulás zsákja igen csak nagy volt most is sok ajándékot hozott. NA de nem fért el minden fent a kis csizmába így lentre a kandalló elé kilógatott kis csizmákba is rakott pár finomságot, játékot. Édes volt nagyon ahogy kócosan, álmosan pislogott a csokikra :)

Kapott könyvet, kis kirakót, plüss jégkorszakos mókust ugyanis most az a nagy kedvenc meséje, gyurmát és természetesen csokiiiiiiit :)

Úgy, hogy volt öröm rendesen. Később mamáéknál is megnéztük mit hozott a télapó. Onnan a legkedvesebb dolog Füles a csacsi volt. Ugyanis mióta Zozó itt volt azóta ő is nagyon szeretett volna egy csacsit. :)

Dóri hó összefoglaló

Első Manó-hónap

Hónap összefoglaló 

Gyorsan repül az idő s immáron ma egy hónaposak lettünk. Tekintsünk hát vissza miket tud s tanult ebben a hónapban Dorottya.

Először jöjjenek a paraméterek:

Súly: 5,72 kg (születési súlyunk: 5,05 kg) hízásunk így: 67 dkg

Hossz: 57 cm (születési: 56 cm) növekedésünk így: 1 cm

Fej körméret: 38 cm (születési 36 cm) okosodásunk így 2 cm :D

Jelleme: Tündéri kis álomszuszék manó :) Sajnos úgy alakult, hogy kicsit hasfájósak lettünk. Ez leginkább este-éjjel jelentkezik.

Alvás: Egyelőre még szinte egész nap csak alszik mondhatni evésre kell szinte csak fel. Éjszaka többször kell (2,5 óránként) mint nappal kicsit még fel van cserélve nála a napszak úgy látszik. Sajnos volt már pár mondhatni átvirrasztott éjszaka a hasfájás miatt. Reméljük nem lesz rendszeres :)

Evés: 2,5-3 óránként eszünk. Szerencsére most még több a tejcsi mint Nonónál de még sajnos így se elég így tápszeres kiegészítés is kell.

Felfedezései: Fények és mindenféle érdekes fényjáték a plafonon :) Most már a hanguk irányába is kezd forgolódni.

Kedvencei: Olyanunk még nincs :)

Amit nagyon szeret: Alvást, fürdés, pucérkodás - olyankor aztán jár keze lába szinte repked :)

Amit nem szeret: Pocakfájás :(

Emlékezetes pillanatok: Első mosoly melyet 5 naposan produkált először alvás közben :)

Lencsevégre

Kattintások

Mennyit álmodoztam róla, hogy végre lesz egy babám akit kedvemre fotózhatok majd... aha meg ahogy én azt elképzelem... rájöttem saját gyereket ezerszer nehezebb fotózni pláne ha kisbaba... hisz két helyen nem tudok lenni ugyebár. Nehéz. PEdig annyi tervem volt de ahogy elnézem minden tolódik... Nonót már feladtam őt már képtelenség lefotózni. Amint meglátja a gépet rám kiabál: ANYA ne fotózz!!! - ennyit erről. A végén még szégyenszemre fotóshoz kell mennünk ha azt akarom legyen róluk fénykép :)

Azt még nem is meséltem még nyár végén elkezdtem horgolni is. Muszáj mert szeretnék kellékeket de hát azt ki győzné pénztárcával ugyebár.... Vicces mert a sapit amit csináltam alig ment rá a fejére :D

Hétköznapjaink

Még mindig nem egyszerű :) 

Nem is tudom melyik lánnyal kezdjem :)

Nonó még mindig extra hisztis. Igyekszünk nagyon sokat foglalkozni vele. Ha bárki jön át az az első, hogy vele foglalkoznak és csak utána a picivel. Sokszor állunk értetlenül, hogy hogy is reagáljuk le a dolgokat.. hagyjuk rá, legyünk türelmesek, vagy szigorúak... de nehéz sokszor el kell számolnom 10-ig mire lereagálom... Tudom neki is meg kell szoknia az új felállást, hogy most már nem csak ő van. Szerencsére nagyon szereti Dórit, jön mindig segít pelenkázni, fürdetni. De ha Dóri sír ő is sokszor rázendít valami apróság miatt... szóval ez a kánon sokszor nem egyszerű. Rossz, hogy bentre szorultunk és nem tudunk egy - két alkalmat leszámítva kimenni. Volt, hogy anyuékra bíztuk Dórit és mi elmentünk hármasban bevásárolni, csavarogni egy kicsit. Mondanom sem kell mennyire élvezi.

Dóri még mindig szenved a pocakkal éjszakáink már talán egy fokkal jobbak de még vannak napok mikor nem sokat alszunk. Nappal persze sokszor alszik akár 5 órát is egyhuzamba. Remélem nem cserélte fel az éjszakákat a nappallal :D Tejcsivel sem bírom már úgy mint az elején de azért igyekszünk. Végre volt egy két nem túl hideg és füst mentes napunk így az első levegőzést is megtudtuk végre ejteni. Már 3 órát aludt elsőre is :)

És egy apás bónuszkép most már kapott egy kisebb gipszet így rövid ideig meg is tudja végre Dórit fogni. Gondolom feltűnt már Dóri mennyire de mennyire tiszta apja :)

Két gyerekes lét

Nem egyszerű.. nem bizony..

Pedig az lenne de egyelőre túl sok a HA... Ha végre önmagam lehetnék.. ha apuka is végre 100%os lenne....

Ez a két dolog bizony keményen megnehezíti az első heteinket. Az már csak hab a tortán, hogy Nonó mióta itthon vagyok és látja, hogy csak én foglalkozok a picivel extra anyás és extra érzékeny és hisztis lett. Dóri meg pocakfájós. Így jelenleg éjszakáim sincsenek.... Lassan már ahhoz is fáradt vagyok, hogy a saját nyűgömmel foglalkozzak. :))) De bizakodok, hogy nem sokára túl leszünk ezen is. Egyelőre apuka karjával kapcsolatosan sem bíztatnak semmi jóval november végéig még tuti rajta lesz a gipsz. Az ujja meg talán egy év múlva jön teljesen helyre. Nekem jó hír, hogy kivették a varratokat és végre nem csípődik be a bőröm :) és már úgy néz ki végre oldalt is tudok aludni mivel eddig csak háton tudtam.. de én úgy meg nem tudok aludni... Dóri szegénykém egyelőre még sokat sír, szenvedünk a beragadt levegőkkel és a nem tudok kakilni helyzettel. Még jó, hogy valaki feltalálta a szélcsövet mondhatni nálunk életet ment... Anyatej van szerencsére több mint Nonónál de kisbabám már most 120-150 ml.-ket eszik ezt meg nehéz tejjel bírni így örülök ha a napi étkezések fele anyatejes. Szopizással még mindig hadi lábon áll.. nem igazán megy neki így fejek ezerrel.. - emiatt is áldanám ha a napot 24 óra helyett 36 órában állapítanák meg akkor talán még egy kis szusszanásnyi időm is lenne. :D

Bónuszként egy kis összehasonlító kép :) időről időre majd megpróbálok mindig egy ilyet hozni. Egyelőre szerintem a dús hajkoronát leszámítva azért igen csak van hasonlóság.

Na jó segítek sorrend: Nonó - Dóri :D

Végre otthon

S a neheze még csak most jön....

De jó volt újra átlépni az otthon küszöbét. Nagyon fura volt újra egy picivel itthon. Hirtelen Noémi óriásinak tűnt Dórihoz képest... mikor pelenkáztam és emeltem a nagy fenekét döbbentem meg, hogy te jó ég mikor nőtt ő meg ennyire.. mikor szülni mentem még nem volt ilyen nagy... most meg már kész nagylányként áll előttem. Még azonban nem volt teljes az öröm, a boldog négyes lét kicsit váratott még magára.. Drága férjemnek másnap még muszáj volt elmennie befejezni egy munkát... és a hideg zuhany délután jött mikor már nagyon vártuk haza... sikeresen elvágta az ujját és mivel ideget ért még aznap műtötték... Nagyon rossz volt, hogy itthon álltam tehetetlenül hisz bemenni se tudtam hozzá. Szerencsére másnap már jöhetett haza egy jó nagy gipszel a karján ami bizony hetekig rajta lesz.. Hirtelen azt se tudtam sírjak-e vagy nevessek... én nem emelhetek a műtét miatt feküdnöm kéne, kímélő életmódot folytatni ehhez képest minden rám szakadt mivel ő még a picit se tudja megfogni........... nagyon nem egyszerű időszak elé nézünk úgy érzem...

De, hogy jöjjön egy kis lélekmelengető őket még szombaton hazaérkezésünk másnapján fotóztam. Dóri itt 6 napos.

Egy új fejezet 2. rész

Kórházban töltött napok

Életem második legszebb része egyben a legnehezebb is. Iszonyatos fájdalmaim vannak a műtét utáni lábadozás alatt.. Ez sajnos igen csak rányomja a bélyegét a napokra. Bánt nagyon, hogy nem tudok úgy jönni menni ahogy szeretnék és ezáltal úgy ellátni, összebújni a babámmal... Nehéz nagyon nehéz... Hiányzik, hogy összebújva feküdjünk, szoptatás is nehéz így.. ráadásul újra ott állok ahol két éve, hogy a tej csak nem akar megindulni amire még a műtét is rásegít valamint az, hogy a pici nem akar szopizni... Értetlenül állok én is és a nővérek is előtte.. ha végre ráérez egy perc múlva dühösen kiabál... De nem aggódok.. ha netán úgy hozza megint a sor ő is ugyan úgy fel fog nőni tápszeren. Második este szegénykém nagyon éhes volt már szinte végig is ordította.. harmadik este szintén... így negyedik nap elkezdtem futni a köröket (mivel tejem még egy csepp sem annyi se volt), hogy adjanak valami pótlást... itt se ment könnyen.. egész napi magyarázkodások mindenkinek, majd bizonyítások mire végre elhitték tényleg úgy van minden ahogy én mondom... aztán végre kaptunk és tele lett a pocak. Este egy szava se volt aludt mint a bunda. Szerencsére nagyon kedves csecsemős nővért volt délután és másnap is. Végre nem kellett folyton magyarázkodni.

Én még mindig nem voltam jól eléggé fájt mindenem, mozgásnál is csillagokat láttam rendesen. Kb. ölni tudtam volna újra arra a mondatra, hogy minden baba tud szopizni és minden anyának van teje... ha ez így van akkor én bizony UFÓ vagyok... A hegem már akkor nagyon szép volt, tökéletes munkát végzett a doktornő. Nagyon vártam már, hogy otthon legyek és végre együtt legyünk de azért féltem is, hogy fogom venni ilyen lerokkant állapotban az akadályokat egy örökmozgó két évessel is. Nonó előtt viszont le a kalappal. Szerencsére nem viselte vészesen, hogy én távol voltam pár napot. De hát miért is viselte volna mikor mindenki a kedvére tett folyamatosan... ájáj ennek meg is lesz a böjtje majd később úgy érzem...

Ismerkedés a tesóval

2 naposan

2 naposan

3 naposan

A kórháznak volt egy nagyon jópofa szolgáltatása. Minden újszülött babáról fotókat csináltak amiket aztán különböző mód megvásárolhattál. Dóri már most végig pozólta. Remélem megtartja jó szokását továbbra is :)))

Ami a kórházat illeti így, hogy alapítványi kétágyas szobába voltunk jó volt... ha nem így lett volna nem hinném, hogy most ezt mondanám.. Szobatársnőm is sorstárs volt :) jól elvoltunk.

Természetes szülés vs. Császár

Mivel mindkét szülésformát megtapasztaltam a kórházban többen is kérdezték tőlem, hogy én melyikre voksolok ezek után.. Csodálkoztam a kérdésen mert valahogy a csillagokat hesegetve szerintem teljesen egyértelmű, hogy a természetesre voksolok. Pedig nekem az is nagyon kemény menet volt hisz Nonó sem csak úgy kipottyant (ráadásul mosolyogva emlékeszek vissza ott a végén, hogy könyörögtem már, hogy legyen császár mert már nem bírom, erre mit hoz a sors fintora)... de jó pár óra vajúdás és vége... jöhet az gondtalan babázás... de ez így, hogy még normálisan a mosdóba se tudok kimenni 3 nap után sem.. és az is kihívásnak számít, hogy kisétáljak oda - vissza a váróba... és közben folyton ott lebeg a kérdés előttem mikor lesz ennek már vége.. mikor tudok végre úgy jönni, menni, babázni ahogy azelőtt... Pedig higgyétek el nem vagyok egy nyafka csajszi. 

Egy új fejezet 1. rész

Dóri megérkezett

Október 22.-e

Hirtelen azt sem tudom hol is kezdjem. Rengeteg dolog történt az elmúlt napokban. Életem második legszebb de egyben legnehezebb időszakát élem.. ne de ne rohanjunk úgy a végére kezdjük az elején.

A fura érzés amiről írtam este jobban erősödött... hogy mihez is tudnám hasonlítani női társaim tudják talán a legjobban mint amikor meg akar jönni... semmiféle hirtelen majd elmúló fájdalom... ez valami más. Nonónál nem ilyen volt nála teljesen egyértelmű volt. Nem nagyon tudtam aludni sokat forgolódtam.. aztán csak sikerült elbóbiskolnom mikor hajnali 5 felé arra keltem, hogy hoppá.... már kezdtem rémüldözni, hogy ilyen szerencsétlen nem lehetek, hogy még a wc-re se jutok el mikor is kipattanva az ágyból egy újabb adag után rájöttem hoppá folyik a magzatvizem. Gyorsan lerohantam, egy perc múlva apóca is utánam. Néz rám na szülünk??? Mondom: nagyon úgy néz ki. Gyorsan hívtuk a szülésznőt, meg persze a nagyit. 6-ra értünk be a Kistarcsai Flór Ferenc kórházba. Addigra végre fájásaim is lettek (5 percesek) mivel az elején nem volt csak a magzatvíz elfolyása után fél órával kezdett fájni. Becsekkoltunk ami nem volt két perc :D Majd fel a szülőszobára. Ott a tegnapi ügyeletes dr. nő fogadott vigyorogva: hogy ugye én megmondtam nem várjuk meg a dr. urat... Na és akkor esett le, hogy bizony nélküle szülünk. Szerencsére a szülésznőnk biztos támaszt nyújtott, nagyon örültem akkor, hogy végül felfogadtuk. Vizsgálat után közölték szépen haladunk és pikk pakk meglesz a gyerek. Éljen nagyon feldobódtam ettől a mondattól. Elfoglaltuk a szobánkat. Megfogadtam most ez más lesz mint az első, igyekszek a fájdalmon urrá lenni és nem hagyni, hogy magával ragadjon mint az elsőnél. Egész jól alakult. Már a kádat is kinéztem és alig vártam, hogy belehuppanjak.. hát várhattam ugyanis elmaradt. A fájások egyre erősödtek de sikerült oda figyelnem a légzésre így könnyebb volt. Szülésznőm is valami tünemény volt és folyamatosan szóval tartott minket.. nagyszerű figyelem elterelés volt... kicsit kezdett gyanús lenni, hogy a beígért 15 perc helyett már lassan egy órája fekszek az ágyon. Nem engedtek felkelni. Dóri magasan fent volt még, nem ékelődött be a feje és nem akarták megkockáztatni nehogy a köldökzsinór előre vetődjön.. Szóval vártunk és szurkoltunk, hogy meginduljon.. Hihetetlen, hogy ilyenkor egy perc is egy órának tűnik. Iszonyatosan lassan telt az idő.. Közbe ugrasztották azt a Dr. nőt aki az én orvosom helyett volt. Hamar megérkezett ő is. Felállni még mindig nem állhattam fel... fájásaim két percesek és nagyon kemények lettek igen hamar.. kezdtem elveszíteni az uralmam felette... közben feltűnt egyre többet tanakodnak a fejem felett... Rám kötöttek valamit amivel azt nézték hogy bírja a baba a terhelést. Még mindig nem akart elindulni és ebből kiindulva már látták nem lesz egyszerű menet főleg, hogy nagy baba is... Aztán 10 óra felé megkaptuk az ítéletet miszerint a baba szívhangja a terhelésre nem reagált jól és nem akarnak kockáztatni úgy, hogy császár lesz. Meglepődtünk mert erre valahogy sose gondoltam volna. Mondjuk nem érdekelt mert csak az számít, hogy a pici rendben legyen ha így akkor így. A fájdalom annyira urrá volt rajtam, hogy igazából nagyon nem is tudtam figyelni arra mi zajlik körülöttem.. csupán egy dolog lebegett a szemem előbb végre mindjárt kapom az érzéstelenítőt... Előkészítettek... valami lötyit is itattak velem amitől olyan émelygés jött rám.. Bent a műtőben hirtelen nagyon rosszul lettem mert a vérnyomáson teljesen leesett de hamar javítottak a dolgon és jobban lettem. Kíváncsian vártam mi fog történni. Nagyon jó fejek voltak, sokszor elmosolyodtam műtét közepette. Mindig mindenről tájékoztatva voltam mikor mi történik.. Semmit nem éreztem, nem volt egyáltalán kellemetlen maga a műtét. Aztán eljött a pillanat mikor végre kiemelték.. mást se hallottam milyen szép nagy ő már oviba mehet kategória :) és végre megpillanthattam az én kis hajas babámat. Sajnos csak egy pillanat volt mert aztán vitték is tovább.

10:38-perckor érkezett közénk 4120 grammal és 56 cm-vel, dús hajkoronával. 

Engem összevarrtak, befejeztek. De nagyon rossz volt, hiányzott az ami Noéminél megvolt, hogy rám tették, hogy együtt voltunk hárman.... el sem tudom mondani mennyire vágytam erre az érzésre.... de igyekeztem arra gondolni apával van és mindjárt én is csatlakozok hozzájuk.. De nem így lett... mint kiderült apuka is kb. két percre látta csak aztán elvitték. Engem betoltak az őrzőbe ahová elvileg ő se jöhetett volna be. Persze rajtam kívül nem volt ott senki. Zolit elküldtem nézze meg a kicsit és én is nagyon szeretném már látni. Sajnos ő is csak üvegen át látta mivel inkubátorba tették itt ez a szokás a császáros babáknál. Nagyon csalódott voltam. Mivel apuka sem maradhatott ott így ő haza ment. Órák teltek el mire végre egyik nővér kihozta, hogy végre megnézhessem.. de csak kitolta... megfogni sem foghattam és már vitte is vissza... Én meg ott feküdtem bénán mozdulatlanul az érzéstelenítő hatása alatt és közbe iszonyatosan vágytam arra, hogy végre átöleljem... Este 6 után jött a szülésznőm és talpra állított. Addig is fájdogáltam rendesen de az az érzés mikor lábra álltam hát még az ellenségemnek sem kívánom... az a fájdalom ahogy belül minden kezd visszarendeződni kegyetlen volt... Alig bírtam a szobámig elbotorkálni, lefeküdni. Minden mozdulatomnál éles fájdalom hasított belém. Álmaimba nem gondoltam volna, hogy ez ennyire kemény lesz. Nem sokra rá Zoli visszajött Nonóval és anyuval. És igen végre kitolták Dórit is és karjaimba zárhattam.

Persze ahogy elmentek a többiek őt is visszatolták. Nagyon rossz volt de jelenleg magamat sem tudtam ellátni - ezzel nyugtattam magam. Hajnali 2-kor kitolták mondván nem bírnak már vele és ott hagytak minket kettesben. Nagyon boldog voltam és órákat gyönyörködtem benne.

Ezúton is köszönök mindent szülésznőmnek: Szabó Béláné (Judit)

És orvosomnak: Dr. Jurkó Zsuzsanna