Betonozás

Mert nehéz a lányok a sora :D :D :D

Nagy munkába fogtunk ugyanis a bejárati ajtó előtti részt betonozzuk. Természetesen mindenkinek van feladata még a legkisebbeknek is. Nonó vállalta, hogy a papának hordja a sódert amit aztán a keverőbe önthet :D:D

Majd miután jól végezte a munkáját ment ellenőrizni a fiúkat, hogy mindent az előírtaknak megfelelően csinálnak és ahol meg kellett ott kijavította a hibákat.

Hát hiába lányok nélkül a fiúk sem boldogulnának :D :D

Egy újabb játékos óra Lizával

A csipogós játék

Napi "rutinunk" része, hogy jó időben délelőtt és délután ha még vagy már nem tűz a fűre a nap, mindig kiülünk és Nonóka a fűben szabadon mászkál-hat. Ilyenkor termé-szetesen Liza is mindig ott ser-tepertél körülöttünk érdeklődve figyelve, hogy kis gazdija épp mit derít fel. Míg Nonó a kerti lámpát tanulmányozta addig Lizával játszottam a sípolós kis játékát 

dobálva. Nonó a lámpát ott hagyva ült és élvezettel bámulta. Tudni kell Liza a játékát max hosszas kergetőzés árán adja nekem oda bár azért oda jön és meglobogtatja előttem, hogy aztán futva szerezzem meg tőle. Így egy idő után feladtam ő meg elvonult odébb a játékát rágni. Nonó se volt rest és gyorsan odament. Liza meg játszóra hívó pozícióját felvéve, játékra kérte fel a csöppséget. Eszében sem volt elrohanni sőt hagyta, hogy Nonó a játékát is megszerezze. Nonó örömködött nagyokat mikor a kis csipogós játék a kezében volt.

Nézte majd Liza felé nyújtotta sőt ha Liza közelített még elé is dobta. Liza olyankor felvette , rágta majd újra letette. És ez ment folyamatosan én meg csak lestem. Aztán volt, hogy Liza kicsit odébb andalgott olyankor Nonó tepert utána és hívta vissza játékra. Aztán mikor már unalmas volt a csipogós felfedező útra indultak. Vicces látvány volt ahogy egymás után araszoltak. Hol Nonó nézte kíváncsian Liza vajon mit talált, aztán meg fordítva. Így volt ez mikor Nonó a muskátli lehulló szirmát vette tanulmányozásba. Liza meg csak állt mi lehet az, bízva benne, hogy valami finom falat. 

Nonó először megmutatta neki jól a homlokába nyomva :D :D aztán hagyta, hogy Liza elvegye és megegye. Bár ebünk tuti nem erre számított de azért befalta. A nagy játék után mindketten elvonultak és egy jó nagyot aludtak.

Végre itt a nyár!

Első medencézésünk kint a kertben

Végre itt a nyár, és meleg az idő, így gyorsan előszedtük kicsiny medencénket. Természetesen fürdőruhát is öltöttünk aztán végre csobbantunk. Nonónak nagyon tetszett. Bár javarészt csak ücsörgött és fürdős játékait "ette". 

Néha azért négykézlábra merészkedett, hogy kis kacsáját elérje. 

Sikongattunk, mókáztunk, fröcsköltünk ahogy azt illik. Mamáék is átjöttek meglesni minket. Jó volt nagyon és reméljük az idő is kedvez később is a pancsolásnak. Ha meg majd jön a tesó akkor előszedjük a nagyobbat, aztán abba már lehet rendesen lubickolni. És persze reméljük a nyáron a jó nagy vizekben is tudunk majd fürdeni.

Lizával

Egy csodálatos barátság kezdete

Végre itt a jó idő s ettől kedvünk is csak egyre nagyobb, hogy kint ücsörögjünk a napon. Sokszor üldögélünk csak úgy a fűben miközben talpunkat cirógatják az aprócska füvek. Liza is végre egyre közelebb merészkedik és érdeklődve fekszik Nonó mellett. 

Nonónak ez nagyon tetszik és eme nagy érdeklődést igyekszik nagy simivel jutalmazni. Édesek ahogy óvatosan ismerkednek a másikkal. Majd gondoltam egyet és egy orgonát Nonóka kezébe tettem. Liza figyelmét ez egyből felkeltette. Óvatosan oda kúszott majd a lehető legfinomabb mozdulattal nyakát kinyújtva amennyire csak lehetett, szinte fogát se mutatva az orgonát Nonó kezéből kicsente. Nonó csak leste az orgonát bőszen rágó ebet, majd Liza finom mozdulatát ellesve az orgonát gyorsan visszacsente. Gondolta majd ő is megkóstolja de persze anya nem hagyta.

Aztán Liza újra akcióba lendült és a maradék virágot újra megszerezte. Nonóka most úgy döntött majd egy kis simivel kedveskedve hátha újra lopva visszacseni. De ez nem jött össze, ugyanis az orgonának addigra már hűlt helye lett. Ezután a kerítés mellett énekelve és huncutkodva mókáztak még nagyokat.

Kint a kertben

Tavasz közeledtével

Végre, hogy egyre többet süt már a nap, kint szundizunk a napsugarak alatt. Amikor csak tehetjük kimegyünk és élvezzük, hogy egyre szebb idő van. És most, hogy közeledik a tavasz egyre több felfedezésre váró dolog van. Ma örömmel vettük észre a nyíló Crocus-okat a tuják tövében. Elbújva és sok színben pompázva. Aztán ahogy szemügyre vettük a kert többi részét , megleltük az első tulipánok egyikét. Szégyenlősen nézett az égre a csatorna alól kikandikáló "fejjel". Mutattam is Nonónak, hogy ott van anya kedvenc virágja. Ő persze mosolyogva már nyúlt is volna érte, de mivel tudtuk mi lenne a vége, inkább tovább lépve újabb virágokat kerestünk a kertben.

Kint a kertben

Szabadulás a négy fal közül...

Tavaszra várva

Végre nem esett semmi az égből, s örömünkre a napocska is kisütött. Nagyon hiányzik már a friss levegő, így kihasználva az alkalmat Nonó órákat durmolt kint a bundazsák alatt. Sajna a kint létünket sokszor keresztbe húzta az eső vagy a hó, jeges szél, vagy a szomszédok kémé-nyéből kiömlő büdös füstfelhő. Kijutottunk és ez a lényeg :) Nonó kíváncsian fürkészte a kertet, míg közben gereblyéztem a leveleket. Örömmel vettem észre, végre a kert is éled. Hóvirágok szemérmetesen fejüket lehajtva, míg a krókuszok kezdenek törni a "magasba". Reméljük a fagy megkíméli őket és a hó se lepi már be őket.