2011. január 31., hétfő

Ajándékok - Köszönet

Kézzel készített kincsek

Már egy ideje készültem írni egy bejegyzést melyben megköszönöm ezeket a szép kincseket, de jó is, hogy vártam ugyanis a héten egy újabb érkezett... Szerencsésnek tartom magam mert a Babóca illetve az Ebgyerek révén nagyon értékes barátokra tettem szert. 
Na de kezdjük az elején:

Pocakos korszakomban mikor a kedves szintén pocakos barátnőimmel először találkoztunk, akkor az egyik lány Zsófi meglepett minden jelenlévő kismamit egy általa készített lappal, amin a leendő baba kezdőbetűje volt ráhímezve. Mai napig egy igen kedves emlék és persze a gyerekszoba egyik kis dísze :)



A másik egy számomra igen csak kedves kis ajándék volt mikor kutyás ismerősömtől Anikótól (Eranikó blogja) érkezett egy kis csomag benne egy pár kötött kis cipő. Az utolsó kis részlet is fantasztikusan ki volt dolgozva rajta. A kis csomagot később egy újabb csomag követte amiben egy kis manó sapit fedeztem fel. 6 naposan fotóztam le benne először Nonót és akkor még a sapi bojtja a kis fenekét érte. Aztán decemberben újabb csomag érkezett melyben lapult két piros kötött mikulás sapi. Nagyon jól állt Nonónak és a karácsonyi fotózásoknak is egyik kis kedvenc kelléke is lett.



A héten érkezett ugyan csak számomra egy nagyon kedves ajándék melyet Mimi, szintén kutyás ismerősöm készített nekünk. Egy maga által varrt rózsaszín plüss takaró a sarkára egy  általunk igencsak nagyon szeretett mintát varrva. Hát ilyen takarója biztos egy babónak sincs a földkerekén :) És, hogy az ebgyerek se maradjon árva a csomagból előkerült neki is egy szintén Mimi által készített játék.


2011. január 27., csütörtök

Látogatók

Menő Manó

Csak csinosan
Nem is meséltem még, hogy nem olyan rég pont egy hete vendégeink jöttek. Orsi és az ő cuki Menő manója, ki csak egy pár héttel fiatalabb Nonónál. Mondjuk Menőről már esett szó nem rég egy bejegyzésbe, mikor találkán voltunk a múlt esztendőben. Menő nagyon cuki kis Pasi és ezt Nonó is észrevette.


Ismerkedünk

Bár most sajnos jó kedvét olykor beárnyékolták a fájdalom felhői, mivel megindultak az apró fogacskái, és szegénykémet bizony kínozták. De persze azért szerencsére voltak vigyorgós, felfe-dezős percei. Mikor először egymás mellé raktuk őket, csak lestek ki a cumi mögül, hogy még is ki ez.


Huncutkodás Orsival
Majd megindultak a tapogató kezecs- kék, hogy felfe- dezzék egymást. Nonó szokásához híven hol fülbe, hol hajba kapaszkodott s közben jókat vigyorgott. Szeren- csére bájos mosolya viszonzásra lelt, és ő ettől bizony nagyon boldog lett. Sajnos sokáig nem voltak de reméljük újra ismétlődik majd a találka.


2011. január 22., szombat

Kint a kertben

Szabadulás a négy fal közül...

Tavaszra várva
Végre nem esett semmi az égből, s örömünkre a napocska is kisütött. Nagyon hiányzik már a friss levegő, így kihasználva az alkalmat Nonó órákat durmolt kint a bundazsák alatt. Sajna a kint létünket sokszor keresztbe húzta az eső vagy a hó, jeges szél, vagy a szomszédok kémé-nyéből kiömlő büdös füstfelhő. Kijutottunk és ez a lényeg :) Nonó kíváncsian fürkészte a kertet, míg közben gereblyéztem a leveleket. Örömmel vettem észre, végre a kert is éled. Hóvirágok szemérmetesen fejüket lehajtva, míg a krókuszok kezdenek törni a "magasba". Reméljük a fagy megkíméli őket és a hó se lepi már be őket.

2011. január 17., hétfő

"Habok" közt


Csupa mosoly, csupa báj


Egyszerűen nem tudok betelni az én kis tündérkémmel, annyira szép, annyira édes, annyira bájos és annyira kis huncut :).Sokszor azon kapom magam, hogy csak ülök fölötte és hosszas perceken át gyönyörködök benne. De ezzel szerintem minden édesanya így van, ki a kezében babát ringat.



"Néztél már gyerekszembe? (...) De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos."
                                                                    Müller Péter


Nonóval kipróbáltuk az új szerzeményeimet, s a dolog egyáltalán nem volt ellenére. Nagyon élvezte a habos takaró nyújtotta kellemes érzést. Folyton magára húzta, s olykor ki se látszott alóla.  



S, ha már nem látszódott a feje-búbja, kezdődött a kedvenc játéka: a Kukucska. Ezt a játékot nagyon szereti, kacagása végig is kíséri.


Másik nagy csodálatnak örvendtek az apró gyöngyszemek. Komoly tanulmányozásba kezdett mikor a kezébe kerültek. Sokáig forgatta, szemlélte, mint mindig mikor új dolgok kerülnek elébe.







A nap egyik csúcsképe számomra, hogy végre megörökíthettem az örökmozgó kis lábikót. Imádom az összes kis apró porcikáját de ez a kis lábacska különösen kedves számomra. Azok a kis cukorborsó ujjacskák.... ha tehetném egész nap csak puszilgatnám.


2011. január 13., csütörtök

Ötödik Manó-hónap

Hónap összefoglaló


Ismét gyorsan teltek a napok, s máris elértük az ötödik manóhónapot! Tekintsünk hát vissza miket tud, s tanult ebben a hónapban Nonóka.


Először jöjjenek a paraméterek:
Súly: 6,85 kg (előző hónap 6,3) hízásunk így: 55 dkg
Hossz: 65 cm (előző hónap 62 cm) növekedésünk így: 3 cm
Fej körméret: 42,5 cm (előző hónap 42 cm) okosodásunk így: 0,5 cm
Talpunk mérete: 10,5 cm (előző hónap 10 cm) méretünk így: + 0,5 cm



Jelleme: Továbbra is nagyon nyugodt baba, ki ha tehetné egész nap mosolyogna :) Sírás szerencsére messze elkerül minket, helyette nevetése lengi körbe a teret. Nagyon kis "okos", és minden érdekli.

Evés: Végre átálltunk az ötszöri étkezésre. Kicsit sokáig tartott de végül sikerült. A hozzátáplálást is megkezdtük pont egy hónapja. Amit idáig megkóstoltunk és fogyasztunk folyamatosan: alma, barack, banán, krumpli, cékla, sütőtök, répa és tejpép. Imádja a kanalas étkeket nagy kedvence a sütőtök. Amint beültetem a piheszékébe és ráadom az előkét tiszta izgalom szállja meg... és ahogy meglátja a kanalat és a hammát szinte kirepülne belőle örömében. A kezdeti maszatolások után mára már nagyon szépen eszünk hisz jó nagyra tátja a száját és vissza szinte semmi se jön.



Alvás: Ebből most kicsit visszavett de így se lehet okom panaszra ugyanis este 10-től reggel 6-ig alvás van. Napközben már egyre kevesebbet alszik mert vagy szemlélődik, vagy játszik. Álmában hol felsír, hol nevet. Elalvással ahogy eddig soha most sincsenek gondok. Egyik pillanatban még síkit, kacarászik, a másikban már ájultan alszik. Jó szokását megtartva bárhol és bármikor el tud aludni.



Mozgás: Végre kezdjük aktivizálni magunkat. Ugyan még nem futunk, szaladunk de végre már forgolódunk. Rájött ha gyertyázik és belekapasz-kodik a lábujjába könnyen oldalra tud fordulni. Olykor ha hason van már a kúszáshoz hasonló mozgást is produkál.


Felfedezéseink: Rájöttünk, hogy van hangunk, oké ezt idáig eddig is tudtuk, de most egy pár napja felfedezte milyen hangosan is tud sikítani. Annyira tetszik neki, hogy olykor egész nap ezt műveli. És végre felfedeztük, hogy van egy vicces négylábú a családban kinek olyan muris farkincája van, és irtó vicces mikor előttünk csóválja ráadásul.




Kedvencei: Úgy néz ki a csodapelusunk kicsit háttérbe szorult ugyanis tujci-nyuszi kitúrta. Még a jézuska hozta egy plüss nyúl egy kis tujcival. Nagyon szereti. Alváskor a fejét belefúrja vagy a nyuszi tujcijával betakarja a szemét. De szeretjük az összes játékunkat bár még mindig a teknősök a gyengéink, közülük is a kis zörgő, csörgő teknőcúr!


Amit nagyon szeret: Szeret huncutkodni, mosolyogni, kacagni. Még mindig szereti esténként eláztatni apát ki mit sem sejtve üldögél a kis kád mellett. Szeret úgy enni mint a nagyok.



Amit nem szeret: Még mindig mumus a hason fekvés bár már egyre több ideig megy.. igaz a 10 percet még mindig nem léptük át.. Továbbra se szereti ha az orrába dugdosunk bármit is, bár erre mostanában szerencsére ritkán kerül sor.


Emlékezetes pillanatok: December 13, mikor is szánkba vettük az első falatokat

2011. január 8., szombat

Végre szabadon

Csak egy pelus és más semmi

Nonó imád pőrén lenni. Élvezi mikor fürdéskor lekerül róla a sok ruha és járhat keze-lába a magasban. Ilyenkor nagyokat kurjongat, sikongat. Gondoltam gyorsan jól befűtöm a szobánkat és leteszem az ágyra egy szál pelusba. Azt egyelőre ott nem mertem levenni mert félek a vízeséstől :). Kicsi lány nagyon élvezte. Gondoltam akkor már csinálok róla egy két képet is. Felhoztam neki a nem rég kapott poncsómat vajon mit szól hozzá. Annak is ahogy a lepedőnek szép kék színe volt.. Ahogy kattintgattam Nonó gondolt egyet és a poncsót jól maga köré tekerte, majd onnan pislogott ki huncutul. A képek szerintem önmagukért beszélnek :)






A poncsóm nagyon tetszett neki. Gondolta közelebbről is megkostólja, hogy van-e olyan ízes mint amilyen szép.


Imádom ezt a tekintetett, ahogy huncutul az emberre néz és várja a tettére a reakciót.

De a legjobb mégis csak az volt az egészben, hogy lábujjaiba kapaszkodva egyfolytában oldalra fordult. Bár már régebben is fordult oldalra egyszer-kétszer, de azóta valahogy hanyagolta eme tevékenységet. És most teljesen belendülve, vigyorogva forgolódott előre.


Reméljük ezt továbbra sem felejti és "lusta" fenekét majd újra felemeli :) 


2011. január 4., kedd

Beszélgetések

Komolyan??
Vajon mit rejt az új esztendő?!

Megkezdődött hát az új év, s mi izgatottan várjuk mit rejtenek az elkövetkezendő hónapok, hetek s napok. Élményben biztos nem lesz híján, hisz picurkámnak most nyílik ki a világ. Megtanulunk majd kúszni, mászni, járni és szaladni. Megismerjük majd az ízeket, s a különféle étkeket. Nyáron majd kint pancsolunk s télen szánkózunk jó nagyot. Ma épp erről beszélgettem vele mikor teljes örömmámorba esett. Kiabált, vigyorgott, kacagott és kommentált minden szót mit mondtam neki. Fantasztikus látni ahogy napról napra egyre jobban nyílik ki a kis elméje.

Beszélgetünk

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...