Kirándulás az "Élővizek városában"

Séta Tatán

Gondoltuk kihasználjuk az utolsó kellemes napokat mielőtt még beköszöntenek a nagy fagyos hidegek. Nem akartunk messzire menni így a választásunk végül Tatára esett. Bepakoltuk hát a kocsiba Nonókát valamint kedvenc ebzetünket Lizát, majd útközben felvettük Nonó bátyusát (bizony mi azzal is büszkélkedhetünk apai részről) és irány az öreg tó illetve a tatai vár. Legnagyobb szomorúságunkra mire odaértünk irtó nagy szélvihar lett így a tervezett kellemes sétánk igen csak szélfuttára sikeredett. Szerencsére Nonó ebből mit sem érzett, hisz jó meleg bundazsákjából ki se látszott szinte. Jó lett volna a tó körül sétálni, sárga faleveleket szép kavicsokat gyűjteni.. de csak a várig jutottunk el. A várat szó szerint megrohamoztuk ki két lábon, ki négy lábon de volt aki négy keréken :) Az idő itt se volt túl kegyes, s a napunkat is a szél gyorsan elfújta.

Tatai üdvözlet

Barátaim I.

Nono és a Zelefánt

Bohockodás a "fotózás szüneteiben"

Mivel ma is olyan szép idő volt gondoltam kihasználjuk egy kis kattintgatás erejéig. Úgy voltam vele itt az ideje Nonókát megismertetni családunk Zelefántjával. Elöször féltem, hogy esetleg a méretei majd megijesztik, de hát nem vagyunk mi azok az ijedős fajták, épp ellenkezőleg. Fáni uraságunk akkora mosolyt kapott a kicsi lánytól, hogy még a képből is kiszaladt. Szinte percek alatt kialakult a közös szimpátia. Nonónak nagyon tetszett, hogy bárhol beletud csimpaszkodni a fülébe, a lábába, az ormányába... kérdés az illetékesnek ez vajon már mennyire jött be :D Nagyon jó hangulatú kis fotózásunk volt anya elefánt dalokat rögtönzött, Fáni pózolt, Nonó vigyorgott, anya kattintgatott. Szóval jól elvoltunk mint ahogy ez a képeken is látszik. Ránk aztán senki nem mondhatja, hogy unalmasan telnek napjaink. A végére megállapítottam kisasszonyból se lesz vega ugyanis előszeretettel hammázta volna Fánink ormányát, szegénynek jó sok alma kell majd, hogy újra rávegyem egy közös fotózásra :D Viszont azt is elmondhatjuk, hogy ez a kis szórakozásunk megalapozta egy szép barátság kezdetét.  

Nonó és a Zelefánt 1.

Nonó és a Zelefánt 2.

Tündérvilág

Tündérmanóm

Mindannyiunk születésekor eljön hozzánk egy tündér és áldását adja ránk.

Az ő tündérkéje: MElusina (Július 7-augusztus 20)

Mikor megszülettél a kiságyad fölé hajolt és ezt suttogta: 

"A gyerekek mindig közel fognak állni a szívedhez

A szenvedők segítője leszel.

Varázslatos és kreatív világban fogsz élni.

Az intuicióra mindig hagyatkozhatsz."

Kertünk kicsiny virága

Tudjátok, hogy a természet mitől

oly csodás? Mitől színes, élő, 

csupa-csupa gyémántragyogás? Ki segít az összes lénynek úszni, szállni, lépni, repdesni? Ki szorgoskodik szüntelen? Van kedved kilesni? Mindez a tündérek műve, az ő apró kezük munkája. És ha egy kisbaba felnevet, új tündér kap szárnyra.

Fotós bolondozásaink II.

Itt van az ősz itt van újra..

(Avagy szüret Nonóka módra)

Azt már nem mondom, hogy de szép nekem... bár az is igaz imádom mikor a természet a legkülönbözőbb színekbe pompázik, de ahogy telik az idő már ez sem olyan mint régen volt. Na de térjünk a lényegre.

A Holdas kompozíció után ihletett kaptam a sok alma láttán. Hisz ha itt az ősz miről másról is szólhatna a hónap ha nem a szüretről.

A "díszlet" megalkotásához csupán párnára, takarókra volt szükség na meg persze egy pár almára. Nonókát teljesen bűvöletbe ejtette a sok alma látványa. Az egyiket igyekezett is megkaparintani fotózás közepette.

Látogatóban a Négy "Keréknél"

Szülinapi buli

Tegnap hivatalosak voltunk egy szülinapi partyra kedvenc Kerék családunkhoz. Igaz, hogy a családfő szülinapját ünnepeltük de a vendégsereg felével közben rögtönöztünk egy pelus partit is :D. Rajtunk kívül még három babóca és egy kis hölgyike volt jelen.  Persze mi voltunk a legkisebbek. Jó volt elnézni a kis totyogósokat és belegondolni pár hónap és már kicsi Manóm is ott fog kúszni, mászni közöttük. A partyt jól bírta bár tény a felét átaludta. Az ébren töltött időben pedig elvarázsoltuk folyamatos mosolyunkkal a többieket. A legkisebb Kerékbe meg egyenesen beleszerelmesedtem. Tüneményes egy kis pasi és már most a 7 hónapjával minden hölgyeményt levesz a lábáról (mi lesz itt később :P anyucinak majd fájhat a feje apuci meg majd dörzsölheti a tenyerét a csajok láttán..)
Ilyenkor mindig megmosolygom azt, hogy Nonóka még meg sem született de apucikája már akkor aggódni kezdett azon mi lesz majd ha jönnek a nagy "tetkós" csávók az ő pici lányához :)... pedig hol van az még...

Fotós bolondozásaink I.

Készülés halloween-re

Mivel jött a felismerés, hogy mindjárt itt a Halloween gondoltam csinálunk egy kis meglepit a család részére. Fogtam az ágyunkra megcsináltam a rögtönzött díszletet, bár tény kellékek híján voltam és mire elkészültem a napocska is eltűnt, de azért így is jó lett a végeredmény. Egyelőre nem mutatnám meg a kész "művemet", hisz nem szeretném lelőni a poént, csupán egy két pillanat képet tennék be a mai napról.

Azt hiszem a képről is lerí nem csak anyuci szereti az efféle bolondságokat :D Mondjuk az is igaz, hogy olykor bizony a létra tetején ugrándozok és énekelek, hogy lekössem valamivel a figyelmét de eddig mindig sikerrel jártam.

 Na de, hogy pontosan milyen bolondozásról is van itten szó mindjárt mutatom is. Nem rég, egy külföldi blogra hívták fel a figyelmemet ahol hasonló kompozíciókat készített szintén egy anyuka az alvó babácskájáról. Hát innen jött az ötlet.

Az első kattintgatások 

eredménye egy kis 

holdmanócska lett. 

Egyszerű volt, hisz csak egy fekete takaróra, egy szoptatós párnára, sárga terítőre és az éjjel is világító csillagokra volt szükség a képhez. Na meg persze egy kis Holdmanóra.

Kezdetek II.rész

Születés és az első két hónap

"Még emlékszem az első tétova mozdulatodra. Fáradtak voltunk mind a ketten, mert megszülni és megszületni egyaránt nehéz. De te megengedted, hogy elszakadjak testedtől, magadhoz öleltél, hogy érezzelek. Mohón kerestem az életerőt, melyet nekem tartogattál, hiszen már kilenc hónapon keresztül erre készülődtünk. Jó volt hallgatni szíved dobogását, jó volt a nagy munka után csendesen megpihenni ölelő karodban. Tudom, sokszor Te is fáradt voltál, néha majdnem feladtad, de az én létezésem erőt adott. Akkor is a legszebb voltál, ha te nem így érezted, mert olyat adtál Nekem, amit soha senkitől nem kaphattam volna. Testedből tápláltál szíved minden melegével."

pár percesen

Kis Manócska 2010.08.12-én 18:05-kor látta meg a napvilágot. 57 cm és 3980 grammos "kis" csodát tarthattam végre a kezembe. Szinte leírhatatlan az az érzés ami hatalmába kerített mikor a mellkasomra rakták. Amennyire féltem a kórházban töltött napoktól annyival kellemeset csalódtam. Igaz csak két és fél napot töltöttünk bent (bőven elég is volt :D). Noémi már az első éjszakán megmutatta, hogy jó kislány ugyanis éjféltől reggel fél 6-ig aludt. ÉS anyuci ahelyett, hogy kipihente volna fáradalmait órákon át gyönyörködött az alvó tündérkében. 

1 naposan

Szerencsére bent a kórházba minden rendben volt leszámítva, hogy sajnos egyfolytában fogytunk. Hiába a sok szopi a tejcsi valahogy nem nagyon akart megindulni... másfél hét alatt lefogytunk 3620-ra így a szopik mellett elkezdtünk tápszert is adni neki. Ez a felállás a mai napig is tart. Azóta szépen gyarapodtunk a két hós kontrolon 5140gr és 58 cm voltunk.

Nagyon jó természete van szerencsére ritkán nyűgös. Az éjszakák már az elejétől fogva jól teltek. Általában 9-10-től aludt 3-ig aztán egy hónaposan már 4-ig. Most két hónaposan meg már 6-ig is elalszunk. Ami hihetetlen számomra, hogy már pár naposan elkezdett mosolyogni álmában:

5 naposan

4 naposan teljesen ráfókuszált az emberre. Két hetesen meg már követett minket a tekintetével. 3 hetesen eresztette el az első mosolyt nekem, az élmény fantasztikus volt.. Onnantól fogva ha sokáig beszéltem hozzá általában egy nagy mosolyt kaptam cserébe érte. 5 hetesen már apucit is kitüntette a mosolyával rá másfél hétre meg már szinte mindenkit. Azóta is vigyorog egész nap. Szeptember végén fogta meg és rázta először a lelógós játékát ami csörgött. Hogy véletlenül akadta a kezébe kitudja... de október elejétől fogva folyamatosan kapaszkodott és rázta ugyan ezt. Most már a hangját is kezdi próbálgatni. Olykor ha egy kicsit hangosabbra sikeredik még saját magán is meglepődik.

Kezdetek I. rész

Pocakosan

Sose felejtem el a reggelt mikor hajnalban izgatottan vártam, hogy végre megjelenjenek a csíkok. Hányszor de hányszor lezajlott már ez a jelenet másfél éve szinte folyamatosan és mindig csalódás lett a vége így nagyon már bele se éltem magam... December 7.-e volt... és igen végre megjelent két csík... párommal szinte együtt sírtunk az örömtől végre sikerült... A családnak csak szenteste egy kis csomagban rejtett uh-s felvétellel és egy kis cipőcskével árultuk el a titkunkat. Mondanom se kell mekkora volt az öröm. Én addigra már bőven szenvedtem a terhesség tüneteibe.. folyamatos rosszullétek, émelygések.. ez kb. a 15 hét környékére múlt csak el de a gyomorégés folyamatosan megmaradt.

12 hetes uh-n voltunk épp mikor az ultrahangos kérdezte tudni akarjuk-e a nemét. Mi meglepődtünk, hogy ilyenkor már látszik. Én már akkor éreztem, hogy kislányt hordok a szívem alatt és ezt akkor ott az orvos 99 %-ban meg is erősítette. Persze apuka szurkolt, hogy hátha kikandikál a combok közt valami majd valamelyik felvételen egy idő után de nem így lett. A név nem is volt kérdéses. Annak idején kb. 4 éve volt egy álmom mikor is szültem egy kislányt akit Noéminek hívtak.. már csak hab a tortán, hogy párom első lányneve is amit mondott Noémi volt. Ott és akkor ez eldöntött volt nem is kerestünk mást. 

9 hónapos terhesen

A kötelező uh-kon kívül kétszer voltunk 4D-s babamozin. Nagy élmény volt annak ellenére, hogy általában keze-lába non-stop az arca előtt volt a kisasszonynak. Szerencsére végig szépen a korának megfelelően fejlődött. Már ott a pocakba is sokszor mosolygott, és ezt a tulajdonságát a mai napig is tartja. A terhességem szerencsére a szokásos dolgokat leszámítva végig problémamentes volt.

Augusztus 5.-re voltam kiírva de Nonóka valamiért nem kapkodta el a kijövetelt. Csütörtök reggel kellett megjelennem a kórházba bemutatásra ahol is a főorvos úr eldönti mikor és hogyan indítjuk el. Addigra már egy hetes túlhordásba voltam. Azon a napon hajnalba 3 órán át folyamatosan öt perces fájásaim voltak így bementünk a kórházba ahonnan hazaküldtek minket mondván ebből baba még nem lesz. Reggel hétkor az én kis "játékfájásaimmal" - így nevezte az éjszakás szülésznő mentem bemutatásra ahol már burkot is repesztettek egyből ugyanis már 3 ujjnyira nyitva voltam. Mivel fájásaim nem erősödtek így oxitocint kaptam. Hosszú vajúdás során végül 18:05-kor csak sikerült kibújnia az én kicsi lányomnak (folyt.köv)