Kezdetek I. rész

Pocakosan

Sose felejtem el a reggelt mikor hajnalban izgatottan vártam, hogy végre megjelenjenek a csíkok. Hányszor de hányszor lezajlott már ez a jelenet másfél éve szinte folyamatosan és mindig csalódás lett a vége így nagyon már bele se éltem magam... December 7.-e volt... és igen végre megjelent két csík... párommal szinte együtt sírtunk az örömtől végre sikerült... A családnak csak szenteste egy kis csomagban rejtett uh-s felvétellel és egy kis cipőcskével árultuk el a titkunkat. Mondanom se kell mekkora volt az öröm. Én addigra már bőven szenvedtem a terhesség tüneteibe.. folyamatos rosszullétek, émelygések.. ez kb. a 15 hét környékére múlt csak el de a gyomorégés folyamatosan megmaradt.

12 hetes uh-n voltunk épp mikor az ultrahangos kérdezte tudni akarjuk-e a nemét. Mi meglepődtünk, hogy ilyenkor már látszik. Én már akkor éreztem, hogy kislányt hordok a szívem alatt és ezt akkor ott az orvos 99 %-ban meg is erősítette. Persze apuka szurkolt, hogy hátha kikandikál a combok közt valami majd valamelyik felvételen egy idő után de nem így lett. A név nem is volt kérdéses. Annak idején kb. 4 éve volt egy álmom mikor is szültem egy kislányt akit Noéminek hívtak.. már csak hab a tortán, hogy párom első lányneve is amit mondott Noémi volt. Ott és akkor ez eldöntött volt nem is kerestünk mást. 

9 hónapos terhesen

A kötelező uh-kon kívül kétszer voltunk 4D-s babamozin. Nagy élmény volt annak ellenére, hogy általában keze-lába non-stop az arca előtt volt a kisasszonynak. Szerencsére végig szépen a korának megfelelően fejlődött. Már ott a pocakba is sokszor mosolygott, és ezt a tulajdonságát a mai napig is tartja. A terhességem szerencsére a szokásos dolgokat leszámítva végig problémamentes volt.

Augusztus 5.-re voltam kiírva de Nonóka valamiért nem kapkodta el a kijövetelt. Csütörtök reggel kellett megjelennem a kórházba bemutatásra ahol is a főorvos úr eldönti mikor és hogyan indítjuk el. Addigra már egy hetes túlhordásba voltam. Azon a napon hajnalba 3 órán át folyamatosan öt perces fájásaim voltak így bementünk a kórházba ahonnan hazaküldtek minket mondván ebből baba még nem lesz. Reggel hétkor az én kis "játékfájásaimmal" - így nevezte az éjszakás szülésznő mentem bemutatásra ahol már burkot is repesztettek egyből ugyanis már 3 ujjnyira nyitva voltam. Mivel fájásaim nem erősödtek így oxitocint kaptam. Hosszú vajúdás során végül 18:05-kor csak sikerült kibújnia az én kicsi lányomnak (folyt.köv)