Kirándulás

Visegrádon

Kicsit eltűntem mostanság oka is van de később majd elmesélem itt is. De a lényeg végre jó idő van és szinte egész nap kint vagyunk a szabadban. Ezt a hétvégét már nagyon vártuk. Jó idő, család végre együtt úgy, hogy egyértelmű volt, hogy elmegyünk valahova. A választás végül Visegrádra esett. Megnéztük a kis kirakodóvásárt majd irány fel a hegyre a szokásos kis játszóterünkre. Noémi most járt itt először. Nagyon tetszett neki a hely. 

Nagy mező futkorászhatott, labdázhatott kedvére és persze a sok fából épült felfedezni való játék. Kis vonat, mászóka, bungaló stb. Persze a nagyoknak se kellett több amire tudtak felültek és közben kacagtak nagyokat. Nonónak a legjobban a libikóka jött be. Ketten apájával voltak ők az egyik végén, MArci meg a másikon. Nonó úgy kacagott, hogy közben még a könnye is kicsordult. Nem is akart leszállni róla: még még csak hajtogatta :D Úgy, hogy jó párszor volt ismétlés libikóka terén. De, hogy a móka még jobb legyen volt, hogy én is felpattantam a másik végére :)

Aztán délidőbe mi is letelepedtünk az erdő szélén lévő kis padhoz. Nagyon szeretünk így piknikezni. Beszéltük is, hogy ide még vissza kell jönni de kis barátokkal együtt aztán lehetne sütögetni is :) Nonó persze nem maradt meg a padon izgatta őt a játszó gyereksereg úgy, hogy inkább menés közbe evett :) MAjd Marcival utána felfedező útra indultak az erdő fái közt. Gyűjtöttek botokat, köveket, makkokat :) 

Utána letelepedtünk a fűbe a gyerekek meg labdáztak kedvükre. Persze elég meredek volt a domboldal így aztán apuka sokszor szaladhatott a labda után lefelé :D :D :D Nonónak ugyanis szokása, hogy nagyon imádja az efféle mókákat és ha már árok nincs akkor a dombról való legurítás is megteszi :D :D Lassan összepakoltuk magunkat mert már igen csak fáradt volt a kicsi lány. Gondoltuk még alszik elmegyünk Esztergomba, hogy aztán ott is sétáljunk egy nagyot. Este mondanom se kell senkit nem kellett altatni :)

Metro-s családi nap

Bemutatkozás

Az én sátram az én váram

"Már korán útnak indultunk... csodálkoztam is hisz anyáék tízig mindig hagynak szunyókálni. Álmos is voltam de közbe izgatott is mert a kocsiba a tesóm is ott volt meg az unokatesóm is. Kedvesek voltak mert folyton viccelődtek velem én meg hangosan nevettem. Mire elnyomott volna az álom hirtelen megálltunk... gyors ki pakolás kezdődött de mielőtt kiszálltam volna végre megkaptam a tízóraimat. Már ideje volt mert a pocim igen csak korgott.. Aztán végre én is kiszállhattam. Marciék előre futottak.. én is velük akartam szaladni de anya inkább kézben vitt.. Ahogy közeledtünk egy nagy tóhoz értünk.. fú mekkorát lehetne benne pancsolni gondoltam. 

Kristóf megérkezett

Aztán hirtelen sok ember vett körül én csak kapkodtam a fejem, hogy ezek vajon kik lehetnek.. mint utólag megtudtam apa és anya kollégái voltak, velük én még sose találkoztam. Sok gyerek is volt ez nagyon tetszett. Először körbe jártuk a tavat és mindenkinek bemutattak. Mindenki olyan kedveseket mondott nekem és a végén azt is megtudtam, hogy anyára jobban hasonlítok. 

Várjuk a történéseket

Anya, apa büszke volt rám nagyon, hogy milyen jól bírom a sok idegen arcot.. de hát miért ne bírnám olyan vicces emberek vannak. Anyának a tó körül pihenőt adtam mert folyton apával cipeltettem magam. Közben összefutottunk kis barátommal Kristóffal is. Aztán jött egy néni akitől kaptam én is és a tesó is egy papírcetlit amin egy szám. Mondta vigyázzak rá mert ezzel nyerni fogok. Nem értettem. Aztán egy árnyékos helyen apa felállított egy sátrat én meg jól elfoglaltam. Kristófék is mellénk ültek. A levegőben sok finom illat szálldogált mint kiderült azért mert főzőversenyt tartanak. 

Tesóm a nyereményével

Aztán hirtelen össze kellett gyűlnünk és a gyerekek elől egy csoportban leültek. Engem apa fogott és hiába mondtam neki, hogy Marci mellett a helyem nem engedett oda. Azt a papírt kellett fognom. Mikor mondták a számot ami rajta volt ki kellett mennünk és valami vicces dolgot kellett csinálnunk csak akkor kaptunk ajándékot. Tesómra nagyon büszke voltam mert fekvőtámaszozott pedig az nagyon nehéz dolog. A többi gyerek is csupa vicces dolgot csinált. Volt aki a földön ugrándozott vagy a fején állt, de volt aki verset mondott vagy épp énekelt.

Nyereményem

Ott izgultam, hogy én vajon mit is csináljak de anya megnyugtatott, hogy majd Apa átveszi eme feladatot, nem értettem de körülöttünk mindenki jót nevetett.. Aztán mi jöttünk. Apa kicsit zavarba volt és még dalolni se dalolt... féltem is, hogy így nem kapok semmit, de végül én is kaptam egy könyvet és egy plüss állatkát. 

Kristóf a zenélős bigyóval

Kristóf is kapott egy zenélő bigyót. Olyan szép hangja volt de ő akárhányszor felhúzta, a fejét hozzá nyomta és mint aki valami szomorú dologra emlékszik csendben potyogtak a könnyei. Bár nem súgta meg nekem mire ez a szomorúság. 

Két fiúval

Később egy másik kék szemű, szőke hajú fiúcska is csatlakozott hozzánk egy kicsit. A nap gyorsan eltelt és már menni kellett. De még nem haza hanem Kristófékhoz mentünk. Amíg tesóék egy vicces ugrálós játékot játszottak, addig anyáék cseresznyét szedtek kint. Későn értünk haza én jól be is aludtam mert annyira elfáradtam."

Március 15.-e

Kirándulás Esztergomba

Gondoltuk-e csodás napon mi is felvonulunk.. na de nem a hősök terére inkább Esztergom várásának szívébe. Az időnk remek volt leszámítva, hogy néha megtréfált minket a közeledő kékségben rejlő esőtől való félés. Nagyokat sétáltunk és közbe mi apával nosztalgiáztunk. Bizony nagyon kedves egy hely ez szívünknek hisz első nagyobb "randink" színtere is ez. Azóta is minden évben többször is visszajárunk. Dunaparton egy padon megpihenve szemléltük Nonóval a számára még ismeretlen helyet. 

Felfedeztük a fűben megbúvó kicsiny virágok képében, hogy bizony a tavasz szele ezt a vidéket is már megérintette. Nonónak nagyon tetszettek az apró virágok és a kis ujjaival finoman tanulmányozta a pici szirmokat. Visszafelé kicsit visegrádon is megálltunk nyújtózkodni és Lizát a kis négylábút megfuttatni. Már esteledett mikor Szentendrére érve kitaláltuk, hogy fagyizni kéne.. Sajnos mire odaértünk fagyit már nem leltünk, helyette sütit ettünk. Nonó is meguzsonnázott aztán továbbálltunk. Nagyon szeretjük Szentendrét ide is sokat járunk de egy baj van vele mióta kisbaba érkezett.. a macskaköves úton (és szinte csak az van a sétáló részében) szörnyű a babakocsit tolni. Szegény gyerekek majd agyrázkódást kapnak mire a szülők végig tolják rajta. Így egy kis idő után őt se kínoztuk inkább és apja karjában folytathatta tovább útját. Mikor hazaértünk elkönyveltük, hogy ez a nap is milyen jól sikerült.