Metro-s családi nap

Bemutatkozás

Az én sátram az én váram

"Már korán útnak indultunk... csodálkoztam is hisz anyáék tízig mindig hagynak szunyókálni. Álmos is voltam de közbe izgatott is mert a kocsiba a tesóm is ott volt meg az unokatesóm is. Kedvesek voltak mert folyton viccelődtek velem én meg hangosan nevettem. Mire elnyomott volna az álom hirtelen megálltunk... gyors ki pakolás kezdődött de mielőtt kiszálltam volna végre megkaptam a tízóraimat. Már ideje volt mert a pocim igen csak korgott.. Aztán végre én is kiszállhattam. Marciék előre futottak.. én is velük akartam szaladni de anya inkább kézben vitt.. Ahogy közeledtünk egy nagy tóhoz értünk.. fú mekkorát lehetne benne pancsolni gondoltam. 

Kristóf megérkezett

Aztán hirtelen sok ember vett körül én csak kapkodtam a fejem, hogy ezek vajon kik lehetnek.. mint utólag megtudtam apa és anya kollégái voltak, velük én még sose találkoztam. Sok gyerek is volt ez nagyon tetszett. Először körbe jártuk a tavat és mindenkinek bemutattak. Mindenki olyan kedveseket mondott nekem és a végén azt is megtudtam, hogy anyára jobban hasonlítok. 

Várjuk a történéseket

Anya, apa büszke volt rám nagyon, hogy milyen jól bírom a sok idegen arcot.. de hát miért ne bírnám olyan vicces emberek vannak. Anyának a tó körül pihenőt adtam mert folyton apával cipeltettem magam. Közben összefutottunk kis barátommal Kristóffal is. Aztán jött egy néni akitől kaptam én is és a tesó is egy papírcetlit amin egy szám. Mondta vigyázzak rá mert ezzel nyerni fogok. Nem értettem. Aztán egy árnyékos helyen apa felállított egy sátrat én meg jól elfoglaltam. Kristófék is mellénk ültek. A levegőben sok finom illat szálldogált mint kiderült azért mert főzőversenyt tartanak. 

Tesóm a nyereményével

Aztán hirtelen össze kellett gyűlnünk és a gyerekek elől egy csoportban leültek. Engem apa fogott és hiába mondtam neki, hogy Marci mellett a helyem nem engedett oda. Azt a papírt kellett fognom. Mikor mondták a számot ami rajta volt ki kellett mennünk és valami vicces dolgot kellett csinálnunk csak akkor kaptunk ajándékot. Tesómra nagyon büszke voltam mert fekvőtámaszozott pedig az nagyon nehéz dolog. A többi gyerek is csupa vicces dolgot csinált. Volt aki a földön ugrándozott vagy a fején állt, de volt aki verset mondott vagy épp énekelt.

Nyereményem

Ott izgultam, hogy én vajon mit is csináljak de anya megnyugtatott, hogy majd Apa átveszi eme feladatot, nem értettem de körülöttünk mindenki jót nevetett.. Aztán mi jöttünk. Apa kicsit zavarba volt és még dalolni se dalolt... féltem is, hogy így nem kapok semmit, de végül én is kaptam egy könyvet és egy plüss állatkát. 

Kristóf a zenélős bigyóval

Kristóf is kapott egy zenélő bigyót. Olyan szép hangja volt de ő akárhányszor felhúzta, a fejét hozzá nyomta és mint aki valami szomorú dologra emlékszik csendben potyogtak a könnyei. Bár nem súgta meg nekem mire ez a szomorúság. 

Két fiúval

Később egy másik kék szemű, szőke hajú fiúcska is csatlakozott hozzánk egy kicsit. A nap gyorsan eltelt és már menni kellett. De még nem haza hanem Kristófékhoz mentünk. Amíg tesóék egy vicces ugrálós játékot játszottak, addig anyáék cseresznyét szedtek kint. Későn értünk haza én jól be is aludtam mert annyira elfáradtam."