Kirándulás Esztergomba
Gondoltuk-e csodás napon mi is felvonulunk.. na de nem a hősök terére inkább Esztergom várásának szívébe. Az időnk remek volt leszámítva, hogy néha megtréfált minket a közeledő kékségben rejlő esőtől való félés. Nagyokat sétáltunk és közbe mi apával nosztalgiáztunk. Bizony nagyon kedves egy hely ez szívünknek hisz első nagyobb "randink" színtere is ez. Azóta is minden évben többször is visszajárunk. Dunaparton egy padon megpihenve szemléltük Nonóval a számára még ismeretlen helyet. 
Felfedeztük a fűben megbúvó kicsiny virágok képében, hogy bizony a tavasz szele ezt a vidéket is már megérintette. Nonónak nagyon tetszettek az apró virágok és a kis ujjaival finoman tanulmányozta a pici szirmokat. Visszafelé kicsit visegrádon is megálltunk nyújtózkodni és Lizát a kis négylábút megfuttatni. Már esteledett mikor Szentendrére érve kitaláltuk, hogy fagyizni kéne.. Sajnos mire odaértünk fagyit már nem leltünk, helyette sütit ettünk. Nonó is meguzsonnázott aztán továbbálltunk. Nagyon szeretjük Szentendrét ide is sokat járunk de egy baj van vele mióta kisbaba érkezett.. a macskaköves úton (és szinte csak az van a sétáló részében) szörnyű a babakocsit tolni. Szegény gyerekek majd agyrázkódást kapnak mire a szülők végig tolják rajta. Így egy kis idő után őt se kínoztuk inkább és apja karjában folytathatta tovább útját. Mikor hazaértünk elkönyveltük, hogy ez a nap is milyen jól sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése