2011. január 17., hétfő

"Habok" közt


Csupa mosoly, csupa báj


Egyszerűen nem tudok betelni az én kis tündérkémmel, annyira szép, annyira édes, annyira bájos és annyira kis huncut :).Sokszor azon kapom magam, hogy csak ülök fölötte és hosszas perceken át gyönyörködök benne. De ezzel szerintem minden édesanya így van, ki a kezében babát ringat.



"Néztél már gyerekszembe? (...) De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos."
                                                                    Müller Péter


Nonóval kipróbáltuk az új szerzeményeimet, s a dolog egyáltalán nem volt ellenére. Nagyon élvezte a habos takaró nyújtotta kellemes érzést. Folyton magára húzta, s olykor ki se látszott alóla.  



S, ha már nem látszódott a feje-búbja, kezdődött a kedvenc játéka: a Kukucska. Ezt a játékot nagyon szereti, kacagása végig is kíséri.


Másik nagy csodálatnak örvendtek az apró gyöngyszemek. Komoly tanulmányozásba kezdett mikor a kezébe kerültek. Sokáig forgatta, szemlélte, mint mindig mikor új dolgok kerülnek elébe.







A nap egyik csúcsképe számomra, hogy végre megörökíthettem az örökmozgó kis lábikót. Imádom az összes kis apró porcikáját de ez a kis lábacska különösen kedves számomra. Azok a kis cukorborsó ujjacskák.... ha tehetném egész nap csak puszilgatnám.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...