Egy csodálatos barátság kezdete
Végre itt a jó idő s ettől kedvünk is csak egyre nagyobb, hogy kint ücsörögjünk a napon. Sokszor üldögélünk csak úgy a fűben miközben talpunkat cirógatják az aprócska füvek. Liza is végre egyre közelebb merészkedik és érdeklődve fekszik Nonó mellett.
Nonónak ez nagyon tetszik és eme nagy érdeklődést igyekszik nagy simivel jutalmazni. Édesek ahogy óvatosan ismerkednek a másikkal. Majd gondoltam egyet és egy orgonát Nonóka kezébe tettem. Liza figyelmét ez egyből felkeltette. Óvatosan oda kúszott majd a lehető legfinomabb mozdulattal nyakát kinyújtva amennyire csak lehetett, szinte fogát se mutatva az orgonát Nonó kezéből kicsente. Nonó csak leste az orgonát bőszen rágó ebet, majd Liza finom mozdulatát ellesve az orgonát gyorsan visszacsente. Gondolta majd ő is megkóstolja de persze anya nem hagyta.
Aztán Liza újra akcióba lendült és a maradék virágot újra megszerezte. Nonóka most úgy döntött majd egy kis simivel kedveskedve hátha újra lopva visszacseni. De ez nem jött össze, ugyanis az orgonának addigra már hűlt helye lett. Ezután a kerítés mellett énekelve és huncutkodva mókáztak még nagyokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése