Kórházban töltött napok
Életem második legszebb része egyben a legnehezebb is. Iszonyatos fájdalmaim vannak a műtét utáni lábadozás alatt.. Ez sajnos igen csak rányomja a bélyegét a napokra. Bánt nagyon, hogy nem tudok úgy jönni menni ahogy szeretnék és ezáltal úgy ellátni, összebújni a babámmal... Nehéz nagyon nehéz... Hiányzik, hogy összebújva feküdjünk, szoptatás is nehéz így.. ráadásul újra ott állok ahol két éve, hogy a tej csak nem akar megindulni amire még a műtét is rásegít valamint az, hogy a pici nem akar szopizni... Értetlenül állok én is és a nővérek is előtte.. ha végre ráérez egy perc múlva dühösen kiabál... De nem aggódok.. ha netán úgy hozza megint a sor ő is ugyan úgy fel fog nőni tápszeren. Második este szegénykém nagyon éhes volt már szinte végig is ordította.. harmadik este szintén... így negyedik nap elkezdtem futni a köröket (mivel tejem még egy csepp sem annyi se volt), hogy adjanak valami pótlást... itt se ment könnyen.. egész napi magyarázkodások mindenkinek, majd bizonyítások mire végre elhitték tényleg úgy van minden ahogy én mondom... aztán végre kaptunk és tele lett a pocak. Este egy szava se volt aludt mint a bunda. Szerencsére nagyon kedves csecsemős nővért volt délután és másnap is. Végre nem kellett folyton magyarázkodni.
Én még mindig nem voltam jól eléggé fájt mindenem, mozgásnál is csillagokat láttam rendesen. Kb. ölni tudtam volna újra arra a mondatra, hogy minden baba tud szopizni és minden anyának van teje... ha ez így van akkor én bizony UFÓ vagyok... A hegem már akkor nagyon szép volt, tökéletes munkát végzett a doktornő. Nagyon vártam már, hogy otthon legyek és végre együtt legyünk de azért féltem is, hogy fogom venni ilyen lerokkant állapotban az akadályokat egy örökmozgó két évessel is. Nonó előtt viszont le a kalappal. Szerencsére nem viselte vészesen, hogy én távol voltam pár napot. De hát miért is viselte volna mikor mindenki a kedvére tett folyamatosan... ájáj ennek meg is lesz a böjtje majd később úgy érzem...
 |
| Ismerkedés a tesóval |
 |
| 2 naposan |
 |
| 2 naposan |
 |
| 3 naposan |
A kórháznak volt egy nagyon jópofa szolgáltatása. Minden újszülött babáról fotókat csináltak amiket aztán különböző mód megvásárolhattál. Dóri már most végig pozólta. Remélem megtartja jó szokását továbbra is :)))
Ami a kórházat illeti így, hogy alapítványi kétágyas szobába voltunk jó volt... ha nem így lett volna nem hinném, hogy most ezt mondanám.. Szobatársnőm is sorstárs volt :) jól elvoltunk.
Természetes szülés vs. Császár
Mivel mindkét szülésformát megtapasztaltam a kórházban többen is kérdezték tőlem, hogy én melyikre voksolok ezek után.. Csodálkoztam a kérdésen mert valahogy a csillagokat hesegetve szerintem teljesen egyértelmű, hogy a természetesre voksolok. Pedig nekem az is nagyon kemény menet volt hisz Nonó sem csak úgy kipottyant (ráadásul mosolyogva emlékeszek vissza ott a végén, hogy könyörögtem már, hogy legyen császár mert már nem bírom, erre mit hoz a sors fintora)... de jó pár óra vajúdás és vége... jöhet az gondtalan babázás... de ez így, hogy még normálisan a mosdóba se tudok kimenni 3 nap után sem.. és az is kihívásnak számít, hogy kisétáljak oda - vissza a váróba... és közben folyton ott lebeg a kérdés előttem mikor lesz ennek már vége.. mikor tudok végre úgy jönni, menni, babázni ahogy azelőtt... Pedig higgyétek el nem vagyok egy nyafka csajszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése