Visszanézés

2009. december 22

Pont egy éve volt, hogy megpillantottalak a monitoron. Apa kint izgult, vajon egy vagy esetleg két picur lakik ott bent a pocakban.  Én csupán egy valamit akartam hallani: "minden rendben". Az orvos vigyorogva mutatta az akkor kb. borsószem nagyságú pontosan 12,3mm-es Nonókát, kinek már akkor ott pár hetesen lüktetett a kis szíve. Ez a perc egy örök emlék marad számomra. 

Borsószem kisasszony (7hetes 5napos)

Aztán a kis képecskét boldogan lobogtatva vágtattam ki a rendelő ajtaján, hogy újságoljam a leendő apukának bizony van egy kis borsókánk. Ez volt a legszebb karácsonyi ajándék amit kaptam valaha. Itthon örömittas mámorba csomagoltam egy kis dobozkába a képet két picuri cipellővel. Ez volt az az ajándék ami szenteste jó pár embernek örömet okozott főleg a leendő nagyszülőknek. Jó volt végre újra mosolyt csalni azokra az arcokra amelyek nem rég még könnyben úszottak. Ugyanis üröm az örömbe, hogy szenteste előtt pár nappal temettük el nagymamámat. Nem véletlen, hogy miután egy lélek itt hagyott minket küldött egyet maga helyett.