24.-én Szenteste az én legszebb ajándékom nem a fa alatt díszelgett hanem a karomba figyelgetett csillogó kis szemeivel, és olyan volt akár egy kis angyal. Ámulva, tátott szájjal nézte a sok kis díszt és csillogó fényeket. A fa teljesen megbabonázta őt, kezeivel olykor próbálta elérni a kis gömböket. Naponta többször is megcsodáljuk közelről és mindig felfedezünk rajta valamit... egy kis csillagot vagy a tűlevelek mögül kikandikáló angyalkát. Ilyenkor bennem mindig felrémlenek a régi szép emlékek mikor gyerekként kerestük minden évben kedvenc díszeinket, majd örömmel nyugtáztuk ha végre megtaláltuk. Este mindhárman összebújva, boldogságban és nagy nagy szeretetben hajtottuk álomra fejünket.
Nagyiékkal
Az ünnep első két napján ilyenkor a családunk összegyűl nagymama, nagypapák, nagynénik, dédi, üknagymama és még sorolhatnám. Nonó nagyon élvezte az összejövetelt hisz mindig akadt egy ringató kéz. Cserébe mosolyokat osztogatott melytől mindenki olvadozott. A sok ajándék melyet kapott teljesen lenyűgözte, azt se tudta mihez kapjon, mit rágcsáljon, mivel játszon. Kedvence is megvan egy nagy teknősbéka.
Ismerkedés a hóval
26.-án végre teljes lett a karácsonyi hangulat, hisz újra fehér takaró borította a tájakat. Így végre közelebbről is megcsodálhattuk az ablakon már annyiszor bámult fehérséget. Beöltöztünk hát nyakig és a fiúk hógolyóztak egy nagyot odakint :D
Gyorsan eltelt ez a három nap s lassan ennek az évnek is vége van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése