Velencei tónál
Mivel az idő is nagyon meleg volt így hát gondoltunk egy nagyot. Felpakoltuk a gyerekeket és a velencei tavat célba vettük. Keresztlányomék is csatlakoztak hozzánk így társaságban Marci sem szenvedett hiányt. Kicsit féltünk, hogy a víz hideg lesz és Nonó max a partról figyelheti ahogy a többiek lubickolnak. Szerencsére annyira nem volt vészes így ő is belejött a vízbe. Nagyon jól viselte a meleget és az alvással sem volt gond, ráadásul apát használta párnaként így különösen jól aludt. Mindannyian nagyon élveztük a víz hűsítő hullámait. A hazautat viszont már kevésbé.. rekord idő alatt jó bő három óra volt az út míg hazaértünk. Nonó bár végig fent volt szinte egy hangja nem volt. Nagyon büszke voltam rá.
Most nem külön képeket hozok hanem egy kis videó összeállítást az ott töltött pillanatokról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése