Végre esett a hó!!

Az első Szánkózás

Reggel félkómásan (ugyanis mostanában az éjszakáink nem túl pihentetőek) másztunk le az emeletről... Mint ahogy minden reggel babó felöltöztet majd anyuka próbál életet lehelni magába a fürdőbe.. 

Kicsi lány beszalad és kiabál hohohoho.. anyuka nem érti (pedig mit nem lehet ezen érteni), gondoltam a fát kell bekapcsolni ugyanis kötelező, hogy menjen az égő különben hiszti  van :) mondtam neki mindjárt mindjárt.. de ő csak mutogat és mondja hohoho.. na itt már gyanús lett de még mindig nem arra gondoltam amit valójában jelent.. - jól van megyek már mondtam erre Nonó kirohan és a konyhába toporog izgatottan és mutat az ablakra amin bár még le van húzva a nádroló de a rések közt igen csak fehéren virít valami.. és akkor leesett... hát HÓÓÓ hisz mi mást is jelenthetne.

 Egyből elöntött a büszkeség, hogy kicsi lányom már így tudja, hogy mutatja és mondja, másrészt meg az öröm, hogy végre fehérlik kint valami. Kicsit féltem, hogy a végén a szánkó fel sem lesz avatva az idén.

Még a reggelit készítettem Nonó a kis székén ülve teljesen rátapadt a teraszajtóra, nagyon boldog volt. Gyorsan megreggeliztünk majd apucit ébresztgettük aki szegény csupán három órája tért haza a munkából, hogy hol a szánkó illetve van-e kedve velünk tartani az első csúszásra, - Naná mondta és már kelt is ki az ágyból. Üröm az örömbe, hogy hiába öltöztünk gyorsan a hó már nem esett és igencsak olvadásba kezdett. De mi akkor is kint a latyakba és félig már sárba húztuk a szánkót rajta a pici lánnyal :) Csúsztunk is egyet de Nonónak nem jött be annyira így aztán haza sétáltunk kicsit szomorkásan bízván abba, hogy legközelebb majd jobban tetszik neki, na meg, hogy egyáltalán legyen legközelebb.